LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

BOTRÁNYOS VALÓSÁGOK! A DÖBBENET, A KIJÓZANODÁS ÉS A REMÉNY LAPJA. A JÖVŐ TÖRTÉNELME. A LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT. Negyedévi ténymagazin.

LELEPLEZŐ ELŐFIZETÉSE HIRDETÉSI TARIFÁK KÖNYVÁRUHÁZ IMPRESSZUM ELÉRHETŐSÉG 
TEL: + 36 70 300 30 54 Email: leleplezo2010@gmail.com

 

Drábik János: Ugyan utószó helyett, de nincs vége

Részlet a Világbéke vs. világháború című könyvünkből

 

A jelek arra utalnak, hogy gyökeres átalakulás van folyamatban a Közel-Kelet és Közép-Ázsia térségében. Ennek a nagy horderejű változásnak a hátterében olyan világpolitikai tényezők játszanak szerepet, mint az Egyesült Államok egyre jobban kibontakozó hanyatlása, Oroszország és Kína folyamatos erősödése, és a nemzetközi viszonyok globális átrendeződése. Ahogy lehanyatlott a „pax Britannica” a 20. században, hasonló módon hanyatlásnak indult a „pax Americana” rendszere is a 21. században.

 

A világ politikai-térképei időnként átrendeződnek. Az ezeken látható határok részben természetesek, részben pedig azokat az erőviszonyokat tükrözik, amelyek a határok meghúzásának időpontjában érvényesültek. Amikor a stabilitás a követelmény, akkor fontos geopolitikai szempont, hogy az egyes államok politikai határai az egyes népek etnikai határai mentén haladjanak.

 

Az első világháború utáni határokat Versailles-ban úgy húzták meg, hogy azok feldarabolták Ausztriát, Magyarorszá-got, Németországot, önkényesen húzva meg a határokat. Magyarország esetében – példa nélkül álló módon – semmilyen nemzetközi alapelvet sem vettek figyelembe: megszegték mind a történelmi, mind az etnikai, mind az önrendelkezési elvet. Ez utóbbit csak csalétekként hirdették meg azért, hogy a központi hatalmakat rávegyék a fegyverszünet elfogadására. A Versailles-ban hozott hibás döntések vezettek a második világháború kitöréséhez. Hitler és a nemzetiszocialista Németor-szág – mint történelemformáló politikai tényező – szimbolikus értelemben Versailles-ban született az antant hibás döntéseire való válaszreakcióként.

A második világháború után is hasonló módon önkényesen húzták meg a határokat, és alakították ki azt a politikai térképet, amely a szemünk előtt megy át gyökeres változáson. Ha a Közel-Keletet vesszük közelebbről szemügyre, láthatjuk, hogy azt miként osztotta fel teljesen önkényesen a titkos Sykes-Picot megállapodás. Ennek az egyezménynek a kidolgozásában harmadik félként még Szazanov, az Orosz Birodalom külügyminisztere is részt vett.

 

Nagy-Britannia és Franciaor-szág – Oroszország egyetértésével – felosztotta egymás között az összeomlás szélén álló Osz-mán Török Birodalom egy részét. A megállapodás szerint Anglia befolyási övezetébe került volna a mai Jordánia és Dél-Irak, valamint Haifa területe. A franciáké lett volna Anatólia délkeleti része, Észak-Irak, Szíria és Libanon. Palesztinát pedig közös felügyelet alá helyezték volna. Az 1917-es bolsevik hatalomátvételt követően az oroszok visszaléptek követeléseiktől.

 

E rövid ismertetőből is látható, hogy az önkényesen meghúzott határoknak semmi köze nem volt a különböző népek által lakott területekhez és az etnikai határokhoz. A 2011-ben kibontakozott iszlám előretörés, a különböző forradalomnak neve- zett lázadások, az „Arab Tavasz” nyomán bekövetkezett rendszer- és kormányváltozások úgy is értelmezhetőek, hogy a természetes határok fokozatosan felváltják az önkényesen meghúzott mesterséges határvonalakat.

 

Az iszlám két irányzatának a követői, a szunniták és a síiták természetes módon szunnitákkal, illetve síitákkal szövetkeznek. Ez hasonló ahhoz, mint amikor a 17. században Európában a katolikusok szövetkeztek a katolikusokkal, a protestánsok pedig a protestánsokkal. Afrikában Etiópia és Szudán ketté vált. Erős a szeparatizmus Maliban és Nigériában is, úgyhogy számítani lehet ennek a két országnak a felbomlásával is.

 

Ami Szíriát illeti az országra kívülről rákényszerített polgárháború nyomán ott is bekövetkezhet az ország szomalizációja és szétesése. Szíria északkeleti vidékein mintegy három millió kurd kisebbség él, amelyet szoros etnikai kötelékek fűznek az Irakban élő testvéreikhez. Törökországban pedig tizenöt millió kurd él, ami döntően befolyásolja Ankara viszonyát Damaszkuszhoz. A húszmilliós kurd nép természetesen saját nemzetállamot szeretne önmaga számára. Élnek azonban kurdok Iránban is. Egy független kurd állam, Kurdisztán létrejötte tehát jelentős területeket és népességet szakítana ki négy országból is: Szíriából, Irakból, Törökországból és Iránból. Ha a két világháború után a győztesek természetes határokat alakítottak volna ki, akkor azon Kurdisztán is szerepelt volna.

Szíria lakosságának négyötöde szunnita mohamedán, és egyre valószínűbb, hogy a Muszlim Testvériséget juttatja hatalomra, leváltva a jelenlegi szekuláris kormányzatot. Assad elnöknek és síita Alawita támogatóinak a bukása egyben véget vetne Irán, Irak, Szíria és a Hezbollah síita együttműködésének. Ez azt jelenti, hogy a Hezbollah elveszítené hátterét, ami viszont újabb feszült helyzethez vezethet Libanonban. A legnagyobb vesztes azonban Irán lenne, amely így elveszítené egyetlen arab szövetségesét, Szíriát. A kapcsolat megszakadása Teherán és a Hezbollah között egyértelműen Izraelnek kedvezne.

 

A közelmúlt fejleményei kapcsán azonban Izrael mégsem tekintheti egyértelműen győztesnek magát. Egyiptomban, az arab világ szellemi központjában, Mohamed Murszi, a Muszlim Testvériség vezetője került az atlantizmust kiszolgáló konformista Hoszni Mubarak helyére, aki fenntartotta a békét a Sínai-félszigeten és korlátozta a Hamasz tevékenységét. Murszi elnök már fogadta a Hamasz vezetőjét kairói elnöki palotájában. A Sínai-félsziget is fokozatosan átjáróházzá alakul át. Izraeltől keletre sincs igazi béke a palesztinokkal, és Jordánia királyának a trónja is inog. A szír határon, a Golán-fennsíkon, egyelőre nyugodt a helyzet, de ha végbemennek a szíriai változások, akkor hamarosan olyan katonai erő jelenhet meg, amely a damaszkuszi szunnita kormányzathoz lojális. Már említettük, hogy a Hezbollah vár és figyel Izrael északi határainál, és már Ankara sem olyan barátságos, mint korábban volt.

 

A természetes határok fokozatos létrejötte közelebbről érinti a Közel-Kelet egy másik államát a Kaukázus térségében, a Kaszpi-tenger mentén fekvő Azerbajdzsánt is. Közel-keleti szakértők már többször is megírták, hogy az Egyesült Államok egyre komolyabban mérlegeli Észak-Irán azeriek által lakott területeinek az Azerbajdzsánhoz való csatolását. Bakunak ezért részt kellene vennie katonailag az Irán elleni hadműveletekben a nyugat oldalán. Azerbajdzsán területét az oroszok és a perzsák 1828-ban felosztották egymás között. Azerbajdzsánban 9 millió, Irán északi részén pedig 16 millió azeri él.

 

Az első világháborút követően Azerbajdzsán szövetségre lépett Örményországgal és Grúziával, de ez a szövetség 1918 májusában felbomlott. Attól kezdve Azerbajdzsán Szovjet-Oroszország, majd pedig a Szovjetunió részévé vált. Sztálin a második világháború alatt megszállta Irán azeriek által lakott területeit és azokat egyesíteni akarta a Szovjetunióhoz tartozó Azerbajdzsánnal. Sztálin azonban Washington és London erélyes fellépésére 1946-ban visszavonta a Vörös Hadsereg hadosztályait, amelyeknek korábban már parancsot adott Teherán megszállására.

Azért említettük mindezt, mert Azerbajdzsánnak, és az azeri népnek különleges kapcsolata van Iránnal. Ebből a szempontból kell mérlegelni azt is, hogy miként viszonyult Teherán az 1991-ben Sztyepanakertben kikiáltott Hegyi-Karabah Köztársasághoz. Ezt az aktust több éves véres háború előzte meg Örményország és Azerbajdzsán között. A háborús viszony ma is fennáll a két szomszéd állam között, mert 1994-ben csak tűzszünet jött létre. A Rosbalt orosz hírügynökség szerint az azeri külügyminiszter Teheránban azt közölte Ali Larindzsanival, az iráni parlament elnökével, az el-nem kötelezett országok mozgalmának értekezletén, hogy Baku az azeri területeknek az örmény megszállás alóli felszabadítására törekszik.

 

Az Egyesült Államok törvényhozásának egyik képviselője Dana Rohrabacher (2012 augusztusában) Hillary Clinton külügyminiszterhez intézett levelében szükségesnek nevezte, hogy Amerika támogassa Dél-Azerbajdzsán (Észak-Irán) elszakadását Irántól, hogy egyesülhessen az Azerbajdzsáni Köztársasággal. Erről a külügyminisztérium szóvivője számolt be, hozzátéve azt is, hogy Hillary Clinton válaszolt a képviselőnek, de a válasz részleteit nem ismertette. Azt lehet tudni, hogy Amerika változatlanul az adott ország (ebben az esetben Irán) területi integritásának a megtartását tartja a legfontosabb nemzetközi alapelvnek, és ez most is az álláspontja. Tény az is, hogy az Egyesült Államokban és Izraelben már több tervet is megvitattak arról, hogy Iránt több államra osztanák fel az etnikai határok mentén. Irán felosztása tehát komoly mérlegelés tárgya lett a legfelsőbb döntéshozói szinten is.

 

 

Már utaltunk rá, hogy az Iránban élő azeri lakosságot nem lehet elnyomott kisebbségnek tekinteni, mivel az azeriek meghatározó módon vesznek részt az iráni állam irányításában. Rohrabacher levelére azt követően került sor, hogy feszülté vált a viszony Teherán és Baku között, mivel Azerbajdzsán igen jelentős mennyiségű izraeli katonai felszereléshez jutott. Már 2011-ben számos tudósítás jelent meg erről a brit és az izraeli tömegtájékoztatásban. Ezek szerint Izrael engedélyt kapott Azerbajdzsántól, hogy az iráni határhoz közel eső azerbajdzsáni légi-támaszponton tölthessék fel üzemanyaggal az izraeli harci-gépeket. 2012-ben történt meg először, hogy a bakui Parla-mentben Irán északi területét Dél-Azerbajdzsánnak nevezték. Mindez jól mutatja, hogy mennyire kiéleződött a viszony Teherán és Baku között az Azerbajdzsánnak nyújtott, igen jelentős izraeli fegyverszállítmányok következményeként.

 

Mike Rogers, a washingtoni képviselőház bizottságának vezetője Izraelből visszatérve a republikánusok elnökjelölt-választó konvencióján, Tampában kijelentette: véleménye szerint Izrael nem indít támadást Irán ellen az elnökválasztás időpontjáig. Számára nem kétséges, hogy Netanjahu terveibe belekalkulálta az amerikai elnökválasztást is, mondotta Rogers, hozzátéve, hogy az izraeli miniszterelnök azért vár az elnökválasztásig, mert azt követően már nagyobb együttműködésre számíthat a Fehér Ház részéről. Netanjahu a Rogersszel folytatott tanácskozáson bírálta Obama elnök Iránnal szemben tanúsított magatartását, és ez éles szóváltáshoz vezetett Netanjahu, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövete, Dan Shapiro között.

 

A CIA korábbi igazgatója, Michael Hayden 2012. szeptember 3-án megerősítette: az Iran elleni támadás elhalasztásában szerepet játszik, hogy szakértői becslések szerint Irán csak 2013-ban vagy 2014-ben lesz képes nukleáris fegyver előállítására. Hayden, aki a Bush-kormányzat idején a Nemzetbiztonsági Ügynökséget is irányította, a Haaretz nevű izraeli lapnak 2012. szeptember 4-én elmondotta, hogy Izrael egyedül nem rendelkezik azzal a katonai kapacitással, hogy megsemmisítse Irán nukleáris létesítményeit:

 

Nem becsülöm le az izraeliek tehetségét, de a mértan és a fizika törvényei azt mutatják, hogy Irán nukleáris programja bármely hadsereg számára rendkívül nehéz kihívást jelentene, mivel az nem csupán egy légi-csapás mérése lenne. Izrael erőforrásai lényegesen korlátozottabbak, mint amelyek az Egyesült Államok rendelkezésére állnak. Az sem abszolút biztos, hogy valamennyi célpontot ismerjük. Ezeket újra felül kell vizsgálni, erre pedig csak az amerikai légierő lenne képes. A hadművelet csak bizonyos ideig vetné vissza az irániakat, ténylegesen pedig arra kényszerítené őket – amit pont megelőzni óhajtunk –, hogy minél előbb nukleáris fegyverzethez jussanak.”

 

A CIA jelenlegi igazgatója, David Petraeus négy csillagos tábornok, 2012. szeptember 4-én azért utazott Izraelbe, hogy jelentős mértékben csökkentse és októberre halassza Obama elnök megbízásából azt a hadgyakorlatot, amely a legnagyobb – rakétafegyverekkel végrehajtott – közös amerikai–izraeli hadgyakorlat lett volna. Ötezer amerikai katona helyett most már csak ezerkétszáz vesz rajta részt. Ez azt is jelenti, hogy a Patriot system nem kerül alkalmazásra a hadgyakorlat keretében. A hadihajókra telepített Aegis system viszont kipróbálásra kerül Izrael saját Arrow, Patriot és Iron Drone rakétáival együtt. A CIA főnöke jelenlétével csökkenteni kívánta Izrael várható neheztelését és aggodalmait Amerika szándékait illetően. Közel-keleti szakértők egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a szeptemberi amerikai és izraeli tanácskozásokon újabb fontos megállapodásra nem kerül sor a két ország között.

 

Martin Dempsey tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke 2012. szeptember 2-án Londonban kijelentette: nem akar bűnrészessé válni, ha Izrael mégis úgy dönt, hogy egyoldalúan megtámadja Iránt. Egy ilyen csapásmérés elhalasztaná, de nem semmisítené meg Irán nukleáris programját. A jelek szerint Washingtonnak megvan a maga saját menetrendje és ezen nem tudott Netanjahu sem dühöngéssel, sem kérkedéssel változtatni. Izrael döntéshozói körében azonban továbbra sem mondtak le arról, hogy Amerikát bevonják egy Irán elleni akcióba. Netanjahu sajtóértekezletén közölte:

 

Meggyőződésem, hogy az igazságot ki kell mondani, a nemzetközi közösség (nem az USA) nem húzza meg világosan Irán számára a vörös vonalat és Irán nem szembesül azzal a nemzetközi eltökéltséggel, amely nukleáris programja leállítására késztetné.”

 

Petraeus tábornoktól azt várják: erősítse meg, hogy amíg Irán nem mond le teljes mértékben a nukleáris fegyverek előállításához szükséges technológiai háttér eléréséről, addig „minden lehetőség az asztalon van” az Irán elleni amerikai fellépés vonatkozásában.

 

Miért nincs szó Izrael nukleáris fegyvereirôl?

 

Iránnak nincs nukleáris fegyvere, és hivatalosan is békésnek minősített nukleáris programjáról, annak minden apró részletéről, mégis bőségesen tájékoztatnak napról napra az elektronikus és nyomtatott sajtóban. Ezzel szemben Izrael nukleáris programjáról és már meglévő atomfegyver készletéről legutoljára 2002-ben tájékoztatott részletesebben az amerikai sajtó. A globális tömegtájékoztatásban tabunak számít tájékoztatást adni Izrael nukleáris fegyvereiről. A főáramlatú tömegtájékoztatásban dolgozó szakértők ezt a mulasztásukat azzal magyarázzák, hogy Izrael nem hajlandó hivatalosan elismerni: rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Az Egyesült Államok kormánya sem ismeri el hivatalosan, hogy Izraelnek van egy ilyen nukleáris programja. Tel-Aviv álláspontját 2012. szeptemberében Izrael washingtoni nagykövetségének a szóvivője – Aaron Sagui – így fogalmazta meg:

 

Izrael nem fogja első országként bevezetni (introduce) a nukleáris fegyvereket a Közel-Keleten. Izrael támogatja, hogy a béke elérése érdekében a Közel-Kelet a tömegpusztító-fegyver minden fajtájától mentes térség legyen.” Az „introduce” szó, amely angolul többek között megvalósítást, elérést, kivívást, alkalmazást és teljesítményt jelent, azért került be a megfogalmazásba, mert így szándékosan homályossá vált a mondat jelentése. Szakértők szerint arról van szó, hogy Izrael nyíltan nem fog kísérletezni ilyen fegyverekkel, és nem fogja nyilvánosan elismerni, hogy rendelkezik nukleáris fegyverzettel.

 

A kaliforniai Monterey Intézet professzora – Avner Cohen – szerint ennek a formulának a megfogalmazására az 1960-as évek közepén Izraelben került sor. 1969-ben Golda Meir izraeli miniszterelnök és Richard Nixon amerikai elnök kötött egy – még ma is titkosnak minősülő – megállapodást. Ebben már szerepelt ez a homályos, kétértelmű megfogalmazás. Ebből az amerikai elnök megbizonyosodhatott, hogy Izrael rendelkezik atombombákkal.

 

John Kennedy elnök komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megakadályozza Izraelt saját atombomba előállításában. Ezt a politikát lényegesen enyhébben, de folytatta Lyndon Johnson is. Amikor azonban Nixon számára már bizonyossá vált, hogy Izraelnek vannak atomfegyverei, attól kezdve egyetlen amerikai elnök sem gyakorolt nyomást Izraelre, hogy hivatalosan ismerje el nukleáris fegyverek előállítását, és írja alá az Atomsorompó Egyezményt. Ezért az elnéző amerikai magatartásért cserébe Izrael vállalta: hivatalosan nem ismeri el, hogy rendelkezik nukleáris fegyverekkel és ebben a kérdésben mély hallgatásba burkolódzik. Izraelnek hatékony tömegtájékoztatási rendszere van, de az ország atomfegyvereiről az is hallgat, mivel Izraelben keményen cenzúrázzák a katonai vonatkozású, bizalmas értesüléseket. Ez a cenzúra – ezekben a kérdésekben – a külföldi tudósítókra is vonatkozik. Ezért van az, hogy viszonylag kevesen tájékozottak Izrael nukleáris képességeiről. Ha valaki mégis tájékoztat erről, ahogyan arra 1986-ban sor került, amikor az egyik izraeli mérnök, Mordechai Vanunu erről kiszivárogtatott híreket, akkor azt szigorúan megbüntetik. Vanunut Olaszországban izraeli ügynökök elrabolták, Izraelben bíróság elé állították, és hosszú szabadságvesztésre ítélték. Tizennyolc évig volt börtönben, nagyrészt magánzárkában.

 

Mivel Izrael nem írta alá az Atomsorompó Egyezményt, ezért nemzetközi jogilag nem köteles megengedni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, az IAEA-nak, hogy az ellenőrizze Dimonában lévő nukleáris központját. Teherán viszont aláírta ezt a szerződést, és így az IAEA ellenőrei rendszeresen látogatják Irán valamennyi nukleáris létesítményét. Ami az amerikaiakat illeti, ők sem hoznak nyilvánosságra információkat Izrael nukleáris programjáról. Ezeket az adatokat Washingtonban kategóriákra osztva gondosan őrzik, és a legszigorúbb államtitkok közé vannak sorolva. Ennek a szigorú titkolódzásnak számos oka van: az egyik az, hogy a nyíltság hiánya, az Izrael nukleáris fegyverkezésével kapcsolatos homály és kétértelműség mind az Egyesült Államoknak, mind Izraelnek az érdekében áll. Ha Izrael több tájékoztatást adna nukleáris programjáról, az még jobban arra ösztönözné a közel-keleti térségben élő arab országokat, hogy ők is atomfegyverhez jussanak. A titkolódzásnak személyes okai is vannak. Íratlan szabály, amit azonban mégis szigorúan be kell tartani, hogyha valaki sikeres karriert akar befutni, akkor nem célszerű bírálnia Izraelt. Így például arról sem szabad beszélni, hogy Palesztinában, a Jordán nyugati partján a tel-avivi kormányzat illegális telepeket létesített. Erről ma már mindenki tud, mégsem célszerű róla beszélni. Erkölcsileg elfogadható, hogy a holokauszt után Izrael mindent megtesz azért, hogy ehhez hasonló szörnyűség ne ismétlődhessen meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tömegtájékoztatásnak hallgatnia kell Izrael nukleáris fegyverprogramjáról, amely nagyon is érinti a közel-keleti térség erőviszonyait. A globális média hallgatása számára nem lehet mentség az, hogy ez érzékeny téma, és ezért inkább nem foglalkozik vele.

 

Bűnrészes-e Amerika Izrael Irán elleni háborús terveiben?

 

Az Egyesült Államok 2011 szeptemberében nyilvánosságra hozta, hogy leszállított Izraelnek ötvenöt óriás méretű bunkerromboló bombát, amely képes a legerősebb vasbetonon is áthatolni és elpusztítani a föld alá telepített nukleáris létesítményeket. Ezek a szupermodern óriásbombák meghatározó szerepet játszhatnak, ha Izrael támadást intézne Irán ellen. Ennyiben az Egyesült Államok az Irán elleni esetleges háború fontos közreműködőjévé vált.

 

Az, hogy Dempsey tábornok igyekszik elhatárolódni a Netanjahu kormánytól azt hangsúlyozva: nem akar Izrael bűnrészesévé válni, valójában azt az amerikai óhajt fejezi ki, hogy egy izraeli támadás esetén Irán nem mérjen csapásokat a Perzsa-öböl térségében lévő amerikai támaszpontokra és hajókra is. Amerika tehát kielégítette Izrael minden igényét, de azt is szeretné, ha ennek nem lenne hátrányos következménye ránézve egy háború esetén. Dempsey arról akarta meggyőzni Iránt, hogy Amerika kívül akar maradni Teherán és Tel-Aviv összecsapásán.

 

2012 szeptemberében olyan információk is kiszivárogtak, hogy Washington már meg is kezdte a tárgyalásokat Teheránnal: konfliktus esetén Irán ne mérjen csapást az amerikai támaszpontokra. Ezt természetesen a Fehér Ház a leghatározottabban tagadta. Iráni politikai és katonai vezetők folyamatosan hangoztatták, hogy egy izraeli támadás esetén nem tennének különbséget az amerikai és az izraeli célpontok között. Számos amerikai katonai létesítmény Irán közvetlen szomszédságában támadási célpont lehet, ezért vált fontossá – legalábbis szavakban – az elhatárolódás Izraeltől.

 

Ha Izrael mégis támadásra szánná el magát, akkor csaknem bizonyosan beveti a már említett, az Egyesült Államoktól kapott, ötvenöt óriásbombát a vasbetonbunkerek felrobbantására. Obama elnök azzal a döntésével, hogy leszállítja ezeket a veszedelmes fegyvereket, képessé tette Izraelt katonailag arra, hogy akár egyedül is csapást mérjen Iránra. Ezzel az Egyesült Államok Izrael bűnrészesévé vált, és bűntársként vállalnia kell Izrael háborús tetteiért a rá eső felelősséget.

 

Az Egyesült Államok vezérkari főnöke azt szeretné elérni az elhatárolódás hangoztatásával, hogy az amerikai létesítmények ne legyenek az iráni ellencsapás célpontjai. Teheránnak azt is számításba kell vennie, hogy az Egyesült Államok változatlanul megosztja a katonai információkat Izraellel, amely nyíltan készülődik Irán megtámadására. Irán – védekezése során – akkor nem mérne válaszcsapást az amerikai célpontokra, ha Washington garanciát adna arra, hogy az Amerikában gyártott és Izraelnek leszállított bunker-romboló óriásbombákat nem vetik be. Egy ilyen garanciavállalás gyakorlatilag kizártnak tekinthető. Ezeket a kifejezetten támadó fegyvereket hivatalosan védelmi célokból szállították Izraelnek, és azzal indokolták, hogy egy Iránra mért „megelőző csapás” maga is védelmi természetű. Az érvényben lévő nemzetközi jog, az ENSZ alapokmánya és kiegészítő rendelkezései azonban nem ismerik el a megelőző háború jogszerűségét.

 

Az El-Nem Kötelezettek Mozgalmának teheráni tanácskozásán 2012. augusztus végén a résztvevők egyhangúlag támogatásukról biztosították Irán nukleáris programját. Ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy Berlin és Párizs figyelmeztette Izraelt, ne intézzen támadást Irán ellen, akkor már az is valószínűsíthető: a Netanjahu-kormány elkerülhetetlenül arra kényszerül, hogy belerántsa az Egyesült Államokat is az izraeli–iráni konfliktusba. Amikor Irán válaszként lezárja a Hormuzi-szorost, akkor összecsapásra kerülhet sor az iráni fegyveres erők és az ott állomásozó amerikai hadihajók között.

 

A Netanjahu-kormány most arra törekszik, hogy meggyőzze a nyugati kormányokat és a közvéleményt: szükség van egy „vörös vonal” meghúzására, meddig mehet el Irán nukleáris kapacitásának a kiépítésében. A nyugat valószínűleg nem tesz eleget Netanjahu kérésének, mert jogilag nem támasztható alá az a nyugati követelés, hogy Iránnak ne lehessen olyan békés célokat szolgáló nukleáris ipari háttere, amely szükség esetén atomfegyverek előállítását is lehetővé teszi. Ezért nem valószínű, hogy az Egyesül Államok vagy a nyugat bármely országa meg fogja hirdetni ezt a „vörös vonalat”. Izrael valójában azt követeli az Egyesült Államoktól, hogy önkényesen húzzon meg egy ilyen határvonalat, amely valójában elszigetelné Amerikát. Teherán válaszként eddig azt az ellenstratégiát alkalmazta, hogy újból és újból demonstrálta nukleáris programjának békés természetét.

 

A közel-keleti béke érdekében közvetlen párbeszédre lenne szükség az Egyesült Államok és Irán között. Ennek keretében nemcsak Teherán nukleáris programja lenne a téma, de rendezni lehetne az Irakkal, Afganisztánnal és Szíriával kapcsolatos más konfliktusokat is. Megérett az idő arra, hogy harminchárom év után ismét párbeszédet folytasson a szuperhatalom Egyesült Államok és a regionális hatalom Irán a mindkét felet érintő fontos kérdésekről.

 

Az izraeli Jediót Ahronót (Ynet) online portálján 2012. szeptember 4-én olvashattuk a Közel-Kelet jelentős katonai hatalmának, a NATO-tag Törökország miniszerelnökének, Tayyip Erdogánnak a véleményét az izraeli–iráni konfliktusról:

 

Személy szerint nem hiszek abban, hogy Izrael teljes-körű támadást indítana Irán ellen. Ennek valószínűsége a nullával egyenlő. Ha nem így lenne, akkor az az egész régió apokaliptikus pusztulásával járna. Ebben a korszakban és ezekben a napokban a Közel-Kelet térségének békére, gazdasági fellendülésre és stabilitásra van szüksége.”

 

A helyzet kulcsa mégiscsak Amerika

(A teljes írás a könyvben és a Leleplező 2012/4. számában olvasható)

 

logonevjdont.jpg

 Leleplező

Magyarország jelen történelmét, politikai, társadalmi, gazdasági írásait összefoglaló és leleplező negyedévi ténymagazin.

   lajkolj_a_facebookon.jpg

A KÖVETKEZŐ SZÁMUNK DECEMBER ELEJÉN JELENIK MEG!

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁG ELŐFIZETÉSI DÍJA 1.000 FT KEDVEZMÉNNYEL

1 ÉVRE CSAK 5.000 FT INTERNETES RENDELÉS ESETÉN!

RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

sza-leleplezo.jpg

SZLIMÁK HAJNALKA TEL:

+36 70 300 30 54

Email: hajnalka.szlimak@gmail.com

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON, 990 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG, csak internetes rendelés esetén.

 

LINKAJÁNLÓ - LINKCSERE:

 ÖkonetAgro

okonet_aro.jpg

1 Liter: 2.980 FT

ÚJ MAGYAR TALÁLMÁNY A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN! DUPLA TERMÉS, CSODÁS NÖVÉNYEK

Az Ökonet Agro egy speciális MIKRO BIOLÓGIAI termésnövelő készítmény, javítja a talaj minőségét, növeli a talajélet aktivitását és támogatja a humusz képződést. Tápanyagok megőrzése, szerves anyagok lebontása, átalakítása bioaktív anyagokká. Vízzel hígítva használható. 10 L: 23. 900FT BŐVEBBEN..

viztisztito.jpg

WF-100, konyhai Víztisztító fordított ózmózos elv, ásványi anyag visszapótló patronnal. 4-6 ft/ liter áron tiszta ARZÉN MENTES ivóvíz.

Milyen szennyezőanyagokat távolít el a Fordított Ozmózis víztisztító?

Az RO eljárással a következő anyagokat tudjuk a vízből kiváló eredménnyel eltávolítani:

Nazirium,  Arzén, Kadmiu, Kálium,  Szulfátok,  Keménység(Ca),  Nitrátok, Kloridok,  Fekália bacilusok,  Vírusok,  Protozoa ciszták,  Organikus anyagok, Trihalometánok, Trihaloetilé, Klór,  Mérgek, gyógyszer maradványok,  Anyag szedimentáció,  Szín és íz,  Azbeszt.

Vegyi anyagok, áram használata nélkül. BŐVEBBEN...

nuovacsomag.jpg

13.300 Ft

 50%  VÍZMEGTAKARÍTÁS 4 MOZIJEGY ÁRÁÉRT!!! 

Energiatakarékos csapvégek! Évi 4x-es megtérülés, akár egy életen át! 150 kg-al kevesebb CO2 kibocsátás, mínusz 50% -os víz-és csatornadíj!  

turbobooster.jpg13.750 Ft

Gázfogyasztást csökkentő, MAGYAR találmány

Az erős mágneses térben a szén- hidrogén (pl. a fűtésre használt földgáz) összeragadt molakulái eloszlanak. A mágneskezelt gáz pedig jobban keveredik a levegővel. Hatására több hő szabadul fel, amit műszeresen lehet ellenőrizni.

weboldalpenz.jpg.png

LEGYEN ÖNNEK IS INGYENESEN FENNTARTHATÓ HONLAPJA!INGYEN aldomain, és 1,5 GB-os TÁRHELY NULLA Ft éves költség! 5 oldalas továbbfejleszthető, professzionális honlap (a vevőtől kapott szöveg és képek feltöltésével) TOVÁBBI INFÓK... 

  Keresned sem kell!

Internet.wyw.hu

 

Hun-Web Linkek

  www.hasznosoldalak.hu

Weboptim Keresőmarketing

 http://www.magyarokszovetsege.hu/

 http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php

Független Újságírók Szövetsége: http://fusz.hu

MÉDIAPARTNER: Megalapozott Döntés

Ingyenweblapok.hu-Ingyenes weblap sablonok

 

telefon.png

VISSZAHÍVJUK A MI KÖLTSÉGÜNKRE! 
KÜLDJE EL SMS-BEN VAGY EMAILBEN RÖVID KÉRDÉSÉT,
MEGRENDELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN ÉS A TELEFONSZÁMÁT! 

TEL: + 36 70 300 3054 Email: showexpo@freemail.hu

 HÁZHOZSZÁLLÍTÁS BUDAPEST ÉS KISKŐRÖS 10KM-ES VONZÁS KÖRZETÉBEN EGYSÉGESEN  CSAK 990Ft!

MEGRENDELÉSÉT TELEFONON IS LEADHATJA:

Tel: +36 70 300 3054 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 162
Tegnapi: 291
Heti: 961
Havi: 7 642
Össz.: 1 003 099

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: UTÓSZÓ HELYETT - VILÁGBÉKE VS VILÁGHÁBRÚ - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2017 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »