LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

BOTRÁNYOS VALÓSÁGOK! A DÖBBENET, A KIJÓZANODÁS ÉS A REMÉNY LAPJA. A JÖVŐ TÖRTÉNELME. A LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT. Negyedévi ténymagazin.

 Drábik János:

drabik.jpg

Leckéztetett a szervezett magánhatalom?

A főszerkesztő-helyettes kezéből durván kitépték a mikrofont és elhallgattaták a Pázmányon. Még Schiffer és Gaudi sem merte megvédeni. A katolikus egyetemen nem tudják, mi a szólásszabadság?

A magyar alkotmányozás mellőzi a szervezett magánhatalom szabályozását, ezért 2011. február 16-án elmentem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Karán tartott országos konferenciára, amely az új alkotmányról szólt, és a Hallgatói Önkormányzatok szerveztek, hogy felhívjam erre a mulasztásra a figyelmet. A résztvevők között ott volt Gulyás Gergely (Fidesz), Salamon László (KDNP), Bárándy Gergely (MSZP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), Schiffer András (LMP). A konferenciát vezető moderátor szerepét Jakab András, az Alkotmányjogi Tanszék docense töltötte be.

A vita elsősorban a résztvevők között folyt, és az egyes kérdésekben valamennyi résztvevő kifejtette véleményét. Az első témakört követően jeleztem, hogy kérdést szeretnék feltenni valamennyi résztvevőhöz. Bemutatkoztam, és feltettem a kérdést: Hogyan kívánja az új alkotmány szabályozni a szervezett magánhatalmat? Mivel a 'szervezett magánhatalom' kifejezés még nem ment át a köztudatba, ezért szükségesnek tartottam magyarázatként – a kérdés felvezetéseként – elmondani:

„Ma Magyarországon a hatalmi ágak megosztása szempontjából elsősorban az a meghatározó, hogy két független, elsődleges hatalom létezik. Az egyik az állam, mint szervezett közhatalom, a másik a szervezett magánhatalom. A hagyományos felosztás szerint három hatalmiágazat van: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói. Mindhárom azonban csak a közhatalomra vonatkozik és annak az alrendszereit alkotja. Az államhatalom valódi ellensúlya a mai Magyarországon a szervezett magánhatalom.”

Amikor ideértem, fel akartam olvasni egy papírról Carrol Quigley, főáramlathoz tartozó neves amerikai történész két mondatát arról, hogy mi a szervezett magánhatalom világstratégiája. Ekkor Jakab András moderátor lejött a dobogóról, s kirántotta a kezemből a mikrofont azzal a felkiáltással: „Nem engedem meg kiselőadás tartását!” Szándékom az volt, hogy a nem eléggé közismert 'szervezett magánhatalom' fogalmat kissé megvilágítva tegyem fel ismét a vita résztvevőinek a kérdést: Hogyan kívánja az új alkotmány szabályozni a szervezett magánhatalmat? Az érvek ereje helyett az erő érvével kellett szembesülnöm. Csak annyit mondtam, de ezt is inkább csak magamnak, hogy 'íme, ez a szólásszabadság'.

A szervezett magánhatalom alkotmányos szabályozásáról a vita egyik résztvevőjének sem volt mondanivalója. Válaszaik során valamennyien hallgattak erről a fontos kérdésről. A szervezett magánhatalom témakörét ezen a konferencián sem sikerült közéleti vita tárgyává tenni és bevinni végre legalább az egyetemi közgondolkodásba.

Másnap elolvashattam a „Kerekasztal és vitafórum a Pázmányon” címmel az interneten közzétett jegyzőkönyvet. Ebben az ismertetett incidensről nagyvonalúan csak annyi szerepel: „Az Úr (Drábik János) előadást próbált kezdeményezni, de a pázmányos moderátor lekapcsolta”. Gondosan mellőzték, hogy néhány szót azért mégiscsak elmondtam a szervezett magánhatalomról.

Miért fontos közérdek a szervezett magánhatalom alkotmányos szabályozása?

Annak vagyunk a tanúi, hogy a jelenlegi politikai elit alkotmányozása is csak a magyar pénzügyi, gazdasági, társadalmi és kulturális életet irányító egyik szervezett hatalom, a szervezett közhatalom, közkeletû nevén az államhatalom szabályozására szorítkozik. Már az 1989-es elitalkotmányozás is teljesen figyelmen kívül hagyta a szervezett magánhatalom szabályozását, mûködésének összekapcsolását a társadalmi felelősséggel, a közjó és a közérdek szolgálatával. Ezért a szervezett magánhatalom könnyedén tudta kisajátítani a maga számára a magyar nemzet által létrehozott, és a közérdek szolgálatára rendelt nemzeti vagyont, valamint az állam monetáris hatáskörét. A szervezett magánhatalom megszerezte a kulturális élet feletti hegemóniát, beleértve a véleményhatalom intézményeinek ellenőrzését. Mivel a vagyon hatalom, a szervezett magánhatalom magyarországi és nemzetközi struktúrái a közvagyon magánvagyonná alakításával megfosztották a magyar nemzetet, mint közösséget, érdekérvényesítési képességének az anyagi bázisától.

A szervezett magánhatalmat nem könnyû beazonosítani, mivel legfőbb mûködési elve az, hogy nem is létezik. Mindig valamilyen maszkot visel, s valamilyen álcázó fedőszervezet mögé rejtőzik. Ezt rejtőzködő és nemzetközileg is megszerveződött magánhatalmat arról lehet felismerni, hogy mindenütt kétpólusú társadalom létrehozására törekszik. Világstratégiája végrehajtásához szerteágazó hálózatot épített ki. Eszmerendszere, a liberalizmus egy elfajult dekadens változata, amelyben a pénzvagyonnal rendelkezők számára a szabadság a mások szabadságával való visszaélés korlátlan szabadságává degenerálódik. Ennek előfeltétele az, hogy a pénzügyi, a gazdasági és a véleményhatalom – az ellenőrzés alatt nem álló – szervezett magánhatalom világot behálózó struktúráinál legyen, és ne a részben még demokratikus kontroll alatt álló közhatalmi szervezeteknél, a nemzetállamoknál.

A szervezett magánhatalom nem az értéktermelő munkán alapuló gazdasági egyenjogúságot és esélyegyenlőséget, vagyis a társadalom többségének az érdekeit képviseli. Ez hatalom a pénzrendszert kisajátító, és kamatmechanizmussal mûködtető pénz és korporációs oligarchia – egy létszámát tekintve elenyésző kisebbség – ellenőrizetlen hatalmát testesíti meg. Az általa kialakított és globalizálódott pénzuralmi világrendben a társadalom többsége kamatjáradék formájában évről évre hatalmas privátadót fizet a pénz szervezett magánhatalmával rendelkező érdekcsoportoknak. A globális hatalmi elitnek a magyar emberek 2010-ben 2321 milliárd forint (11,6 milliárd dollár) privát-adót fizettek adósságszolgálat és kamatok formájában.

A szervezett magánhatalom magyarországi hálózata a magyar választók többségének akaratát képviselő demokratikus kormányt is legyőzendő riválisnak tekinti. Ezért – nem riadva vissza az alantas eszközöktől és módszerektől sem – folyamatosan a lejáratására és a gyengítésére törekszik. A szervezett magánhatalom hegemóniája alatt mûködő tömegtájékoztatási intézmények hisztérikusan támadják a közhatalom jogosítványait, és  félelmet keltenek a demokratikus állammal és a nemzeti kormánnyal szemben. A pénzuralmi világrendet és annak hazai globalista haszonélvezőit kiszolgáló tömegtájékoztatás tudatosan egybemossa az egykori pártállami nomenklatúra által vezetett kommunista államot, a demokratikusan legitimált és ellenőrzött állammal, a társadalom többségének érdekeit egyedül képviselő közhatalommal.

A szervezett magánhatalom tulajdonában, illetve szolgálatában álló tömegtájékoztatási intézmények átértelmezték a magyar társadalom számára a demokráciát. Az a demokrata, aki a nemzetközi pénzkartell globálisan szervezett magánhatalmának az alapjához – a kamatmechanizmussal mûködtetett hitelpénz-rendszeréhez – nem nyúl hozzá. Ez a privatizált, s így a gátlástalan magánérdekek ellenőrzése alá került pénzrendszer a magyar társadalom eladósodásának és elszegényedésének a legfőbb okozója. A pénzuralmi világrendnek ezt a hatalmi gazdaságát a szervezett magánhatalom szolgálatában álló véleményformálók (politológusok, szakértők, újságírók) még mindig piacgazdaságnak nevezik, holott ez a rendszer ténylegesen a gazdasági esélyegyenlőségen nyugvó piacgazdaság ellentéte, hasonlóan másik ellentétéhez, a kommunista diktatúra tervgazdaságához.

A degenerálódott reáldemokrácia valójában csak a tömegek ellenőrzését szolgáló uralmi-ellenőrzési rendszernek a fedőneve. Ma már természetesnek tûnik, hogy a helyi politikai vezetők mind a kormányzati pozícióban, mind ún. ellenzékként, arra vannak kényszerítve, hogy szorosan együttmûködjenek, sőt versengjenek a globális érdekek kiszolgálásában. A lincolni elv: a „nép kormánya, a nép által a népért” átalakult egy szoros pórázon tartott hatalomgyakorlássá, ahol a véleményhatalom intézményei naponta mossák a globális pénzügyi hatalmi elit érdekeinek megfelelően a tömegek agyát. A mai csúcstechnológia, az internet-korszak, a kábeltévé-gyarmatosítás olyan láthatatlan hatalmat jelent, amely egész nemzeteket és országokat alakít át a transznacionális pénzimpérium szervilis alattvalóivá. A szervezett magánhatalom mindezt megteheti, mert az ő magánmonopóliumát alkotják az alapvető gazdasági, pénzügyi, politikai, tömegtájékoztatási technológiák, a monetáris felségjogok, a katonai és társadalomlélektani tényezők.

Elgondolkodtató, hogy ez a globális, nemzetek-feletti pénzimpérium az emberek túlnyomó többsége számára továbbra is láthatatlan. De nemcsak azért nem látszik, mert maszkot és jelmezt visel az általa létrehozott kulissza demokráciában, hanem azért is, mert nincs megnevezhető és lokalizálható világközpontja. Ez a nemzetek feletti pénzimpérium – korunk egyetlen szuperhatalma – ugyanis mindenütt jelen van egyidejûleg, és ezért nincs is ilyen formális központra szüksége. A pénzimpérium láthatatlanságában kulcsszerepet játszik az informatika és elektronika, amely rejtőzködve is biztosítja számára a hatékony mûködés feltételeit.

Ezt a rejtőzködést szolgálja az is, hogy bonyolulttá vált világunkban a komplex problémák megoldásához nehéz megtalálni a szükséges információkat. Olyan óriási mennyiségben áll rendelkezésre információ, hogy rendkívül nehéz eljutni a valóban fontos ismeretekhez. Ez gyakran vezet a hiábavalóság érzéséhez és a túl gyors önfeladáshoz. A nemzetek feletti pénzimpérium hatékonyan használja a közvélemény befolyásolására a bevált társadalomlélektani technikákat. Ezek egyrészt ahhoz a tévképzethez vezetnek, hogy a globális hatalmi elit uralmi struktúrái sokkal erősebbnek, másrészt az uralmuk alatt élő közösségek pedig sokkal gyengébbeknek tûnnek, mint amilyenek valójában. Ebben a lélektani háborúban az emberiség jelentős része reményvesztetté válik, és a félelem által kiváltott depresszió következményeként túl hamar kapitulál. Ma már láthatjuk, hogy mit tud a globális hatalmi elit az emberiségnek felajánlani: rendőrállamot, totális megfigyelést, kötelező oltásokat, beépített mikrochipeket, az alkotmányos kormányzás felfüggesztését, újabb és újabb konfliktusokat, kisebb és nagyobb háborúkat.

A szervezett magánhatalomnak van világstratégiai mesterterve. Ez az emberiség ellenőrzését célozza. Már a néhai Carrol Quigley, a Harward, a Princeton és Georgetown egyetem tanára, a hivatalos főáramlatú történetírás reprezentánsa, aki a legtekintélyesebb pénzdinasztiák magánarchívumait is kutathatta több éven keresztül, felismerte mindezt. Befejezve a magánarchívumokban végzett kutatómunkáját, közreadta „Tragédia és remény” címû munkáját, amelynek a 324. oldalán többek között ezt írta:

„A pénztőke hatalmasainak messze tekintő célja nem kevesebb, mint a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő irányítása, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét, és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon ellenőriznék, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak. (…)”

Carrol Quigley a globális hatalmi elit bizalmi emberének számított, és könyvének címe azt jelenti, hogy az az egész emberiség tragédiája, ha nem követi önként ezt a világprogramot. A civilizációt csak az mentheti meg – ez az emberiség reménye –, ha az emberek elfogadják, hogy pénzuralmi eszközökkel irányítsák őket, és ezt az uralmi rendet a nemzetközi pénzkartell struktúrái feudális módon ellenőrizhessék, összhangban azokkal a döntésekkel, amelyeket a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Királyi Külügyi Intézet és más gondosan álcázott magánszervezetnek az évente rendszeresen megtartott találkozóin fogadnak el.

A szervezett közhatalom egyelőre a demokratikus formák betartásával, de a lakosság érdemi döntéshozatalból való tényleges kizárásával mûködik. Ezzel szemben a szervezett magánhatalom a demokratikus formákat sem tartja be. Mivel hatalma a magánpénzrendszer irányításán és monopolhelyzetén alapszik, ezért hatalomgyakorlására az autokratikus, sőt gyakran még a maszkot is levető diktatórikus módszerek a jellemzők. Mindezek azonban gondosan el vannak rejtve az arctalan pénzviszonyokba, hogy az uralom alá vetett lakosság ne ismerhesse meg valódi urait, akik a hatalmat önző magánérdekeik szolgálatában gyakorolják felette. A közhatalom kénytelen négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodni. A szervezett magánhatalom struktúrái hosszútávra tervezhetnek, mert stratégiai programjaikat nem kell választási ciklusokhoz igazítani. A bankok és a nagyvállalatok tulajdonosait, igazgatóit és vezetőit nem a lakosság választja demokratikus szabályok szerint, ezért nem is tartoznak felelősséggel a népnek. Cselekvésüket egyetlen dimenzió, a profit és a kamatjövedelem növelése határozza meg. Ennek rendelik alá a társadalom egészének szükségleteit és érdekeit.

A szervezett magánhatalom a XXI. században már nyíltan át akar térni az új világrend bevezetésére. A kibontakozó világkormányzat nemcsak azt akarja az alullévőktől, hogy általa kijelölt módon viselkedjenek, de arra is törekszik, hogy az alattvalókká átalakított emberek az általa meghatározott módon gondolkodjanak. Mivel a szervezett magánhatalomnak nincs saját hadserege, a történelem során lehetőleg mindig a geopolitikailag létező – területhez kötött – államok hadseregeit és gazdasági erőforrásait használta saját világstratégiája végrehajtására. A globális hatalmi elit arra törekedett, hogy az ő szolgálatában álló nagyhatalmak (ma elsősorban az Egyesült Államok és szövetségesei) a béke, a társadalmi igazságosság, a demokrácia, az emberi jogok és politikai szabadságjogok védelmezőinek látszódjanak. Az emberiséget arra idomítják, hogy elhiggye: a jelenlegi kamatmechanizmussal mûködtetett magánpénz-rendszer az egyetlen életképes rendszer, és hogy az emberiségnek nincs más választása. A pénzuralmi világrend szabályai azonban kártyajáték szabályok, és a hazárd póker helyett lehet ultizni, kanasztázni, vagy bridzsezni is. A szervezett magánhatalom képviselői következetesen tagadják, amit ma már olyan kiváló tudósok is bebizonyítottak, mint Silvio Gesell vagy Milton Friedmann, hogy a felesleges kamatrendszer kizárásával, valamint a magán-ellenőrzés alatt álló központi bankok nélkül is mûködtethető a pénzrendszer. Ténylegesen az a helyzet, hogy a közérdek és a közjó szolgálatában álló szervezett közhatalom, a szuverén állam hatékonyabban és olcsóbban tudná mûködtetni a pénzrendszert, ha visszavenné saját hatáskörébe a monetáris felségjogokat.



A világgazdaság mint globális korporáció

drabikhoz.jpg

A magát gondosan álcázó nemzetek feletti pénzimpérium – a szervezett magánhatalom legmagasabb szerveződési formája – úgy mûködik, mint egy globális korporáció, mintha az egész világgazdaság egy óriási multinacionális nagyvállalat lenne. A globális korporáció tulajdonosai – Daniel Rothkopf egyetemi tanár 2010-ben megjelent 'Superclass' címû munkájában mintegy háromszáz dinasztiára és hatezer főre tette létszámukat – a szupergazdag pénzvagyon-tulajdonosok. Valamennyien jól ismerik egymást, és a világ pénzrendszerére és gazdaságára vonatkozó hosszútávú stratégiai döntéseket ők hozzák meg az elérendő célok és alkalmazandó módszerek kijelölésével.

A globális korporáció igazgatóinak az univerzális hatáskörû nemzetközi szervezetek irányítói tekinthetőek. E szervezetekhez tartozik az ENSZ és szakosított intézményei, a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, a NATO, az Európai Unió, a NAFTA, továbbá a világstratégia részleteit kidolgozó CFR-hálózat (Külkapcsolatok Tanácsa nevû szervezet), a fejlett ipari térségek koordinációját ellátó Trilaterális Bizottság, a világ-elit tájékoztatását és kapcsolattartását szolgáló Bilderberg Csoport, vagy az olyan rendszeresen megtartott találkozók, konferenciák, mint amilyen a Davosi Világgazdasági Fórum. Az Európai Unió formális vezető és döntéshozó testületeit – Bizottság, Tanács, Parlament – számos olyan magántestület irányítja érdemben, mint amilyen például a European Round Table of Industrialists (Nagyiparosok Európai Kerekasztala) vagy a The Financial Services Roundtable (Pénzügyi Szolgáltatások Kerekasztala). Egyre erősebb az ugyancsak magánérdekeket érvényesítő hivatásos lobbizó csoportok befolyása is.

Ez csak nagyon hézagos felsorolás. Fontossága miatt azonban célszerû még utalni a különböző kapcsolati-hálókra, amelyek a nemzetközi tömegtájékoztatást irányítják, és a hegemóniájuk alatt tartják a globális kulturális szférát. (Vallási, egyházi szervezetek, NGO-k, a különböző irányzatú szabadkőmûves nagypáholyok, zárt társaságok stb.)

A globális korporáció menedzserei pedig az egyes államok kormányzatát irányító politikusok. ők a fentebb megjelölt struktúrák operatív vezetői. Az ő feladatuk már a végrehajtás. Tulajdonosként a szupergazdag pénzdinasztiák tagjai hozzák meg a stratégiai döntéseket. Az igazgatótanács tagjaiként a legfontosabb nemzetközi szervezetek irányítói képviselik a tulajdonosok döntéseit a pénzimpérium globális szervezeteinél. A globális korporáció menedzsereiként pedig, az egyes kormányok mint kötelességtudó, szorgos menedzserek, hajtják végre a tulajdonosok döntéseit az igazgatótanács felügyelete alatt.



Így tekintve az Európai Unió is valójában kettős-természetű mert csak részben képviseli az Európai Unióba tömörült államok és népek közös érdekeit. Aki közelebbről szemügyre veszi az EU tevékenységét, szembesül azzal, hogy elsősorban a globális hatalmi elit érdekeinek képviselője, az ő döntéseinek végrehajtója és végrehajtatója. Ezért is volt lehetséges, hogy a sajtószabadság ürügyén egyes EU-s szervek – a magyarországi kozmopolita, komprádor és kollaboráns érdekcsoportok kezdeményezésére – hisztérikus támadást intézzenek az ellen a magyar kormány ellen, amely a közérdek szolgálatában általános normává akarta tenni a tömegtájékoztatásban a kiegyensúlyozottság fontos, közérdeket és közerkölcsöt szolgáló követelményét. Az Európai Unió ezt a követelményt emberjogi alapértéket sértőnek minősítette, amely korlátozza a szólás- és sajtószabadságot. Valójában egy alacsonyabb rendû követelmény védelmére kelt, hiszen a kiegyensúlyozottság követelményének gyengítése vagy mellőzése, lehetővé teszi a sajtószabadsággal visszaélés szabadságát. Azok, akik hozzáférhetnek a tömegtájékoztatási eszközökhöz, tetszés szerint állíthatnak valótlanságot, sértegethetnek, rágalmazhatnak, a felelősségvállalás és a felelősségrevonás mellőzésével. A szabadságot az Európai Unió ultra-liberálisai ezúttal is összekeverték a szabadsággal való visszaélés szabadságával.



(A cikk teljes szövege a Leleplező 2011/1  számában olvasható, illetve megrendelhető a lenti elérhetőségeken)

 

 

sorlila.gif

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG 

AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN,

A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

SZLIMÁK HAJNALKA TEL: 

+36 70 300 3054

Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com

  sorlila.gif energetikai_tanusitas.jpg

INGATLANA ENERGETIAKI TANUSÍTÁSÁT OLCSÓN BESZEREZHETI HA A KÉPRE KLIKKEL!

sorlila.gif

NÉZZEN KÖRÜL ELEKTRONIKUS 

arendszervaltasfeketekonyve.jpgkennedy_gyilkossagok.jpg a_magyar_jovo_feketekonyve.jpg

KÖNYVÁRUHÁZUNKBAN! ITT..

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 334
Tegnapi: 293
Heti: 627
Havi: 3 767
Össz.: 1 660 954

Látogatottság növelés
Oldal: SZERVEZETT MAGÁNHATALOM? - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »