LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

BOTRÁNYOS VALÓSÁGOK! A DÖBBENET, A KIJÓZANODÁS ÉS A REMÉNY LAPJA. A JÖVŐ TÖRTÉNELME. A LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT. Negyedévi ténymagazin.

 Mándoki Andor:

Vörösiszap-botrány és az újgazdagok

Diósgyőr és Ajka Kórtörténeti vizsgálódás


Az eredményekből derül ki, hogy mennyibe került a kapitalizmus bevezetése Magyarországon. Erről írja Berend T. Iván kommunista gondolkodó, hogy hazánk is látványos gyorsasággal bontotta le a szocializmus lerakott alapjait, „és tért vissza a XIX. századi, és a XX. század folyamán már soha nem alkalmazott, sőt mindvégig megtagadott önszabályozó piaci modellhez”. Megdöbbentő! Építettünk egy olyan gazdasági modellt, amiről tudósaink tudták, hogy már nem alkalmazott, sőt megtagadott. A rendszerváltás során a vezető elit lecserélése ugyanis nem történt meg, csak helycserék zajlottak. Ilyen módon lényegesen több szellemi vagyonhoz és erkölcsi forráshoz nem jutott a magyar társadalom. Szellemileg nem javult, erkölcsileg romlott a helyzet. A nyugati normától elütő kommunista erkölcsi felfogás ugyanis minden kontroll alól felszabadulva ötvöződött a liberális vadnyugati szabadossággal. A társadalom vezetésében a magyar történelem során talán egyedülálló erkölcsi nihil jött létre. Az új rend mérhetetlenül igazságtalan viszonyokat hozott létre. Gazdagított külföldieket és kiemelt válogatott kommunista kádereket a társadalom többségének megsarcolásával. Amíg a kapitalizmusban a társadalom tagozódása hosszú idő alatt alakult ki többé-kevésbé elismerhető emberi teljesítményekkel, addig nálunk mindez parancsuralmi kényszerrel, pillanatok alatt jött létre. A korábbi diktatúra vezető elvtársait kinevezte kapitalista uraknak és ellátta őket megfelelő vagyonnal.

A kommunisták uralma idején a tanulatlan munkásigazgatók, a tanfolyamos értelmiségi vezetők után jönnek a harmadik generációs káderek. Tanultak, nyelveket beszélnek. Tapasztalat nélkül kerülnek születési előjoguk alapján azonnal vezető posztokra. Erkölcsi alapjaik, tartásuk ismeretlenek, hiszen saját rendszerüket hajlandók leváltani, eladni, elárulni. ők hozzák a külföldi befektetőket, ők pusztítják privatizálás címén az ipart és mezőgazdaságot. Felszámolnak kétmillió munkahelyet. ők lesznek a kommunistából kapitalistává vedlett uraink, a parvönük, az újgazdagok. Szereplésüket a rendszerváltás során, után is ékesszólóan példázza a vörösiszap-botrány.

diosgyor.jpg

Diósgyőri Acélmű


A magyar vaskohászat fellegvára. 250 éves üzem, 16.500 ember munkahelye (1986). A nyolcvanas években világbanki hitelből korszerű nyugati berendezésekkel szerelik fel. Vezetői a spontán privatizáció praktikáival teszik tönkre. A kereszténydemokraták Tényfeltáró Bizottságának Jelentéséből (1994) megismerhetjük az üzem értelmetlen felszámolásának rémtörténetét.

A diósgyőri kohászat dolgozóinak munkahelyét az értelmetlen globalizáló decentralizálás, pénzügyi intézkedések és a spontán privatizáció módszereivel tették tönkre. Még 1990 előtt a vállalatot szétszedték 40 társaságra, amiből 16 használhatót külföldiek vették meg a vállalat értékének néhány százalékáért. Az új tulajdonosok nyomott áron vették át a termékeket, amivel növelték a veszteséget. A termékek önköltsége rövidesen kétszeresére emelkedett és három év alatt 16,5 milliárd forinttal növekedett a cég adóssága. A létszám leapadt. A kárvallott dolgozók hiába fordultak a bírósághoz vezetőik felelősségre vonását követelve az állami tulajdon hűtlen kezelése miatt.

Ezután a DIMAG Rt. részvényeinek eladása 1991 végén valószínűleg a csődhelyzet elkerülése miatt történt. A vállalat vezetése által hozott vevő egy osztrák–orosz–magyar vegyesvállalat tulajdonosa. A 60 milliárd forint használati értékű vállalat 11,4 milliárd forintot érő részvényeiért a privatizációs ügynökség csak 1,3 milliárd forintot kért, ami a használati érték 2%-a. A vevő 20 millió forint lefizetése után a részvények 90%-át azonnal megkapta. A vevő a szerződésben vállalt kötelezettségeiből semmit sem teljesít. A vételárat nem fizeti ki, a garanciálisan biztosított hitelt viszont követeli. A szerződésben semmiféle szankcionálás nincs. Terjedelme 7 oldal, szakmai minősége hasonlóan igénytelen. Az új tulajdonos 5 hónapig működtette a vállalatot. Ezalatt keletkezett 3 milliárd forint újabb adósság, ami az exporttal minden valószínűség szerint nyereségként az új tulajdonoshoz vándorolt. A vevő felmondta a szerződést és 20 millió dollár kártérítést követelt. A szerződésben nincs semmiféle garancia az eladó részére. Eladnak az utcából bejött embernek több tízmilliárd értékű vagyont, sok ezer ember munkahelyét fillérekért a legelemibb garanciális feltételek biztosítása nélkül. Az eladó vállalat csődöt és időt túlélő vezérigazgatója természetesen a vevő vállalatának elnök-igazgatója lesz. Eladó és vevő érdekei most is egybeesnek, miként a többi üzletnél.

A tönkretett gyár dolgozói tiltakoznak, vizsgálatot követelnek. Mindhiába. Barátai kérdésére a vezérigazgató okolja és szidja a privatizáló hivatalt. Ez megtévesztő félrevezetés. A globalizáló gazdaságpolitika nem volt kötelező. A hasonló nagyságú Dunai Vasmű vezetői nem számolták fel a rájuk bízott emberek munkahelyeit. Ezek „csak” arra vetemedtek a globalizációt felhasználva, hogy kétszer vették fel munkájukért a javadalmazást. Az exportált termékeiket a világpiaci ár alatt könyvelték itthon el. A belföldi vállalatokat pedig termékeik világpiac feletti árával „segítették” a versenyben. ők is beszálltak a globalizáló lehetőségek kiaknázásába, de az üzemük tönkretételéig nem merészkedtek, züllöttek. Ennyivel különbek a globalizáló kollaboránsoktól.

Az értelmiségi elit szellemi, erkölcsi tudatának roncsoltságát mi sem jelzi érzékelhetőbben, mint hogy a Diósgyőri Acélmű tönkretételének egyik felelőse, a vezérigazgató ezek után éveken keresztül lehetett a kohász elit érdekeit képviselő Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke. Kérdés: mi köze van a Diósgyőri Acélmű esetének a vörösiszap-botrányhoz? Csak annyi, hogy az Ajkai Timföldgyár többségi tulajdonosa, elnöke ugyanaz a Tolnay Lajos, mint aki a Diósgyőri Acélmű vezérigazgatója volt. Sikeres globalizáció-specialista.


Ajkai Timföldgyár


A globalizáló rendszerváltók az Alumíniumipari Tröszt felszámolását is végrehajtják. Nettó árbevétele 60, vagyona 20 milliárd forint és 22 ezer embert foglalkoztat. Veszteséges, energiafaló és környezetszennyező (1986). Szerkezetváltás címén összevonások, végelszámolások, felszámolás és privatizáció a termelői vagyon sorsa. Az értékesített üzletrészeket 15 milliárd forintra becsülten (1995) 5,8 milliárdért adják el. Az értékének 29%-a.

Az Ajkai Timföldgyár is dobra kerül. Nettó árbevétele 6, vagyon 2,7 milliárd forint. Létszáma 3350 fő, a tiszta jövedelme a nettó árbevételre vonatkoztatva 7% (1986). 1997-ben 1,8 milliárd forintra becsült értékével 10 millió forintért adják el. Az alacsony ár indokolása, hogy 3 milliárd forint korszerűsítést vállalnak a tulajdonosok. Ebből vajon mennyit költöttek az átszakadt gát karbantartására? Tulajdonosok lesznek Tolnay Lajos 40%, Bakonyiék 30%, és Petrusz Béla 30%. Amint Tolnay Lajos a vaskohászat, úgy Bakonyi Árpád az alumíniumipar felszámolásának egyik jelentős személyisége.

Ez év október elején a vállalat egyik hulladéktározójából gyilkos, pusztító vörösiszap áradt, zúdult ki a környékre. Tíz ember leli halálát, több mint százan megsebesülnek, több tízmilliárd az okozott kár. A társaság vezető tulajdonosai makacsul állítják, hogy az üzemükben termelt, tározójukból kiömlött gyilkos vörösiszap pusztításaiért nem felelősek! Fogadjuk el az állításukat elöljáróban, mert ha ők nem, akkor tudják, hogy kik a felelősök. Ha nincs természeti csapás, az üzem nem felelős, akkor marad a szándékos rongálás, szabotálás. Ami nem zárható ki, hiszen egy ilyen méretű rosszul kezelt katasztrófa még a kormány bukásához is vezethet (taxis blokád).

Írásunk észrevételeivel segítséget kíván nyújtani a kiváltó okokra és a felelősök felismerésére.


iszap.jpg

A lúgos gyilkos vörösiszap


A társaság elnöke közli, hogy az üzemben alkalmazott technológia 100 éves, sejtetvén azt, hogy bármit okozhat. A használt eljárás a Bayer-féle nedves technológia. A gyártás folyamán „az ülepítőkben a bauxit vasoxid tartalma leülepszik, ez a vörösiszap, amit vízzel kimosnak, hogy a hozzátapadt nátronlúgot visszanyerjék...” (Lengyel, Proszt, Szarvas: Általános és szervetlen kémia c. egyetemi tankönyv 614. oldal.) Az így nyert vörösiszap kevéssé hígfolyós. A tározó átszakadása, kidőlése esetén a vörösiszap nem áraszt el területeket. Lúgtartalma is csekély, nem okoz halált. A tragédia alapvető okozója viszont a mosatlan nátronlúggal terhelt híg vörösiszap. Ez árad és mérgez. Ez a technológiai változtatás terméke.

A változatlan technológia szerint termelt és keletkezett vörösiszap hányók mosott, veszélytelen hulladékkal vannak feltöltve. Az új tulajdonosok vélhetően a profit növelése érdekében nem mossák a vörösiszapot. Az ehhez szükséges víz és áram ugyanis drága lett. Így az átszakadt tározóból kiömlött vörösiszap lúgos, mérgező, hígfolyósan veszélyes anyag. Felelős ezért a megváltoztatott technológia, személy szerint a változtatást elrendelő vállalati vezetők és tulajdonosok. A változtatott technológiához új gyártási engedély szükséges, kötelező. A tározón is jelezni kell, hogy mérgező anyagot tartalmaz. Veszélyes hulladék!

A vállalat vezetői tisztában voltak a tározók veszélyességével, hiszen készítenek katasztrófavédelmi tervet. Eszerint 375 ezer köbméter víz és vörösiszap kiömlésével számolnak. Ezzel szemben 700 ezer enyhén lúgos víz helyett maró lúg és vörösiszap zúdult a védtelen lakott területre. A tervet három hatóság is jóváhagyta. (Blikk 2010. október 8. sz.) A terv azonban félrevezető, a víz helyett ugyanis maró lúg van a tározóban. A vállalat vezetése ezek szerint hamis tervet nyújt be a hatóságokhoz. A felelősség egyértelműen a vállalat vezetőié, félrevezetik a hatóságot is, és ezzel mérhetetlen károkat okoznak a társadalomnak. A hatóságok pedig vélhetően nem ellenőrzik a vállalat adatait. A terv szerint a gátszakadást, a katasztrófahelyzetet földrengés, terrorista rongálás, robbantás, háborús bomba idézheti elő. Kimarad a felsorolásból a vállalat működtetésének, felelőtlen, hanyag vezetése, ami végül is okozza a vörösiszap-botrányt.

A vörösiszap kiömlésénél a lúgos vörösiszap gyilkolta az embereket, ami egy profitnövelő technológiai változtatás következménye. A mosott vörösiszap nem gyilkol! A technológiai változtatásnak vannak felelősei.

Az eredeti technológiához kell visszatérni, kimosni a vörösiszapot a lúgtól és akkor már veszélytelen hulladék lesz. Az üzem további működtetése csak ezen feltétellel engedélyezhető. Áttérni új technológiára sokba kerül és az veszélyezteti a károkozás költségeinek a behajthatóságát, mert évekre előre a törleszthetőség meghiúsulását okozhatja. Új technológia csak előzetes, objektív hatásvizsgálat alapján fogadható el.


Bagópénzen vett gyár


Rendszerváltóink semmi pénzen adták-vették termelői vagyonunkat. Az is a csődbe vitt bankjainkból hitel címén szerzett, vagy baksis pénz. Az Ajkai Timföldgyárért is csak tíz millió forintot fizettek az új tulajdonosok. Mit kaptak ezért, mit fiadzott nekik ez a pénz és mi jutott nekünk, a régi tulajdonosoknak? 1995-1997 között került magántulajdonba a gyár, s miként a Diósgyőri Acélmű, úgy ez az üzem is bagópénzért cserélt gazdát. A mai napig tiszteletre méltó, de sajátos módon fejlődött. Termelésének nettó árbevétele a 12 év alatt 500 milliárd forintra becsülhető. Eközben a foglalkoztatottak száma 2600-ról 1100 főre apadt. A vállalat exportja a nettó árbevétel 50-80 százaléka között változott az évek során. Sajátosan alakult a vállalat eredménye. A nettó árbevétel egy százaléka alatti éveken át, majd az utóbbi időben veszteségesnek, nullszaldósnak könyvelték a céget. Miközben négy országban is alapít, vásárol vállalatokat bauxit beszerzésére és termékeinek értékesítésére. A vállalt saját tőkéje háromról nyolc milliárd forintra nőtt. (Figyelő TOP 200) A tulajdonosok vagyonát pedig 56 milliárd forintra becsülik. Rendbontó eset, hogy egy profithiányos, veszteséges vállalkozás ilyen kiváló pozitív eredményeket produkál. Egyik módszer, hogy a vállalatcsoport egymás közötti külkereskedelmi forgalma teszi lehetővé az eredmény tetszés szerinti átcsoportosítását. Már a kommunista rendben is sikerrel csapolták meg a népköztársasági eredményt egyes kiemelt pozíciójú káderek ilyenfajta technikával a külkereskedelemben.

Régi és új tulajdonos, társadalom és újgazdag, ki mit nyert és veszített a kétes tisztaságú üzleten a privatizáción? Az új tulajdonosoknak van egy nyolcmilliárd forint saját tőkéjű vállalatuk, négy külföldi cégük. A létszám leépítésből 15 milliárd hasznuk és az ismeretlen profit. Ha csak a kommunista hatékonyságon tudták működtetni a megszerzett vagyont, akkor is 50 milliárd forint profit keletkezhetett az eltelt évek folyamán. Hiszen csak így érthető, van alapja a tulajdonosok 56 milliárd forint értékű vagyongyarapodásának. A vevők tehát csak nyertek az ügyleten. Mit veszítettünk mi, a régi tulajdonosok, a társadalom? Egy nyereséges vállalatot. Kétezer-hatszáz ember munkahelyét, ennek az üzemnek a hasznát és az ezután esedékes adót. El kell tartanunk ezerhatszáz munkanélkülit. Kaptunk a mi pénzünkből vissza tízmillió forintot. Egy vörösiszap botrányt tíz halottal, száznál több sebesülttel és vagy ötven milliárd forintra becsülhető környezeti, lakossági kárt okozást.

őrültség, öngyilkosság ilyen ügyletekkel ilyen tulajdonosok kezére játszani termelői vagyonunkat. Ilyen kommunistákból lett kapitalistákra, újgazdagokra, hamis tőkésekre, pszeudo-kapitalistákra nincs szükségünk. Ezekkel nem lehet felépíteni a közjót szolgáló jólétet, a szociális piacgazdaságot Magyarországon!


Kik a felelősek?


Olyan tározó szakadt át, amelyikben felelőtlenül olyan hulladékot, vörösiszapot tároltak, amelyikre azt nem tervezték. Ezt a tározót szikkadt, porszerű, szilárd, enyhén lúgos vörösiszap befogadására tervezték. Ha kiszakad a tározó, akkor a benne lévő hulladék nem folyik, nem árad kilométereken keresztül, hanem csak csekély, körben ömlik szét kis mennyiségben. Ebben a tározóban nem azt a hulladékot tartották, mint amire tervezték. Ebbe a tározóba egy hígfolyós, erősen lúgos, mérgező vörösiszapot engedtek be. A megváltoztatott hulladékot a profit növelése érdekében a használt technológia megkurtításával termelték. Elhagyták a vörösiszaphoz kötött mérgező lúgnak a költséges kimosását. Előbbiekből kiderül, hogy a termelő üzem által okozott ipari katasztrófa alapvető okai helytelen műszaki intézkedésekre vezethetők vissza és elsősorban a technológiai kurtítás következménye. Ezért pedig értelemszerűen csakis az üzem vezetői és tulajdonosai felelősek. Mint ahogy a többi ok is az üzem vezetése által elkövetett hibák következménye: a tározó helytelen használata és nagy valószínűséggel a tározó túltöltése is.

Ennek ellenére az üzem vezetői és tulajdonosai makacsul kitartanak amellett, hogy üzemük és ők nem hibáztak, nem felelősek.

Alig hűlnek ki a vörösiszap gyilkolta áldozatok holttestei, máris kinyilatkozzák magabiztos felsőbbrendűséggel a MAL Zrt. vezetői, hogy sem a cég, sem ők nem felelősök. Még annyi mértéktartást sem mutatnak, hogy a vizsgálat eredményére várnának. Előző korszaki beidegződés. A kormányzó elit sohasem hibázik. Fiaskó esetén elég volt csak megfellebbezhetetlenül nyilatkozni. Majd kerestek egy sokadrendű bűnbakot. Most sincs másként. Nincs felelős!

Hír jelent meg, hogy a német vezérigazgatót, a második számú vezetőt leváltják rögvest a tragédia után. Az indok, hogy nem megfelelő a kialakult helyzethez a magyar nyelvtudása. A vezérigazgató abból a világból jött, ahol a műszaki objektivitás kötelező a vezető pozíciókban, ahol a tényeket nem szokás, nem illik elhallgatni, még ha az pénzbe is kerül. Ahol a szakmai érveket nem győzheti le az üzleti érdek. Nagy valószínűséggel nem lehetett volna rávenni, hogy mellébeszéljen ha kérdezik, vagy kihallgatják. Inkább legyen minél messzebb Kolontártól.

Azt állítja az elnök és a cégvezető, hogy minden előírást betartottak és nem felelősek. Nem igaz! Nem a tervezett anyaggal töltötték a tározót. Túltöltötték a tározót. A szikkadt vörösiszap befogadására tervezett tározó alkalmatlan hígfolyós hulladék túltöltésére és tárolására. A gyártási technológia előírását sem tartották be, megváltoztatták. A környezetet sem védték. Semmit sem tartottak be!

A felelősség védelmében felhozzák még a talajmozgás lehetőségét is. Ez esetben, ha a tározóba az eredeti veszélytelen vörösiszap kerül, akkor nincs tragédia. A tragédia oka a folyékony, áradó, mérgező hulladék vörösiszap, mert az árad és gyilkol. Akik azt létrehozták, azok a felelősök.

Úgy véljük, elégséges tényt tártunk fel ahhoz, hogy bárki megítélhesse, kik a felelősei a vörösiszap botrány kialakulásának.


Összegzés


Az írás célja a felelősség kérdésének tisztázása. A régi, bevált technológia megváltoztatásával a veszélytelen vörösiszap helyett pusztító, gyilkos folyékony hulladékot állítottak elő profit növelése érdekében a tulajdonosok üzemükben. A veszélytelen hulladékhoz tervezett tárolókat az új, gyilkos hulladékkal töltötték, illetve még túl is terhelték. A tragédia üzemi baleset, botrány. A műszaki felelősség körébe tartozik, mert az üzem vezetői, tulajdonosai okozták. Felelniük és fizetniük kell. A tulajdonosok kerestek elég vagyont az üzemmel, hogy abból megtéríthessék az általuk okozott károkat. A társadalom adófizető polgáraira a károk megtérítése nem hárítható át! A lakosságnak, az államnak okozott károkért teljes körű kárpótlás jár. Az előbbiekből az is kiderül, hogy a köztulajdont sérelem érte a magántulajdon javára. A köztulajdont átjátszották magántulajdonba. Az alkotmány szerint a köztulajdon és a magántulajdon azonos védelemben részesül. A privatizáció ellenében nem kapott védelmet a köztulajdon a húsz év során, alkotmányt sértettek. A privatizációt felül kell vizsgálni ennek szellemében. A kormányok kötelessége a következő években ennek végrehajtása.

Ceterum censeo...

(Magyarország! Szeresd vagy pusztulj innen!)

_________________________________________________________

 

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77

Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,

1050 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG,  csak internetes rendelés esetén.

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 199
Tegnapi: 291
Heti: 998
Havi: 7 679
Össz.: 1 003 136

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: VÖRÖSISZAP BORTÁNY ÉS AZ ÚJGAZDAGOK - Mándoki Andor
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2017 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »